Sajnos mi magyarok, mint mindent (majdnem) mindig ezt is túlgondoljuk, és azt hisszük, hogy menni fog és jól meg fogunk belőle élni. Sajnos nem, ez már 2019-ben nem fog menni. A megélhetési bányászat már a 2018-as években is a végét járta 2019-re pedig egyszerűen megszűnt létezni.

Persze lehet itt most felhördülni, hogy mekkora barom vagyok és mekkora baromságokat írok, így aki azt teszi az inkább ne is olvassa tovább ezt a bejegyzést hisz nem is fogja akarni megérteni azt, amit mondani szeretnék vele.

Manapság az ASIC eszközök egyre népesebb tábora és a komoly pénzeszközökkel rendelkező személyek mellett az otthoni bányászat inkább egy hobbi, esetleg egy választott kriptopénz hobbi bányászata, mintsem biztos bevételi forrást termelő elfoglaltság.

A videókártyák csatasorba állítása nem volt rossz ötlet, és a kriptopénzek kitalálóinak elképzelései sem, hogy első körben CPU majd később GPU bányászat profitérdekelté fogja tenni a felhasználókat abban, hogy NOD-ot üzemeltessenek és valós számítási teljesítményükkel alakítsák és életben tartsák a hálózatot. Meg úgy egyáltalán, hogy érdekelje őket ez az egész.

Azonban ma már azt mondani valamire, hogy amit kitalálnak az úgy is lesz, ezt legfeljebb a Szállás.hu tudja elsütni a pocsék „úgy is lesz, Darabosék megmondták!” reklámjaival, a valóságban lesz egy ember, akinek lesz annyi tudása és pénze, hogy létrehozzon valamit, amivel sokkal több hasznot fog tudni teremteni magának, mint amire másnak esélye sem lesz.

Így volt ez annakidején a Bitmain első és másodszámú emberével is, akik a céget annakidején megalapították, és lassan ott tartunk, hogy nem lesz olyan algoritmus amire ne létezne Bitmain AntMiner gép. Ez a valóság, és a legfájdalmasabb pont az, hogy ma is nagyon sokan csak az árfolyamra koncentrálnak és nem foglalkoznak azzal, hogy ma egy adott teljesítményű gépnek mennyivel nehezebb dolga van, mint mondjuk volt 1 évvel ezelőtt.

Hisz egyre több gép került forgalomba, egyre több nagybefektető alapított csarnok méretű bányászfarmokat, amikkel a „nehézségi szintet” olyan mértékre emelték, hogy hiába van 500 millió-trillió-fényévnyi Terahash teljesítményünk, ha ezzel még mindig ott vagyunk, hogy egy blokk megfejtéséhez még így is évtizedekre lenne szükségünk. Magyarán mondva kb., 0.majd egy millió nulla és a végén egy 1-es az esélyünk arra, hogy egy Bitcoin blokkot mi delegáljunk a blokkláncba és kapjuk meg érte a jól megérdemelt 12,5 BTC érménket.

Magyarán akkor mit is akarok én ezzel a hosszú bekezdéssel itt közölni bárkivel is? Azt, hogy az otthoni bányászat és a nagy profit reménye a múlté. El kellene kezdeni erre az egészre úgy tekinteni, hogy a Bitcoin és az SHA-256-os hálózata már nem a mi pályánk, (főleg a felezés után nem lesz az…) vagyis, ha bányászkodni akarunk és van pénzünk az elfogyasztott áram kifizetésére (és nem a bányászatból akarjuk fedezni) akkor tekinthetünk úgy az otthoni bányászatra, mint valamiféle befektetés a jövőbe.

Ehhez azonban nem a legnagyobb, leginkább teljesítményigényes és leginkább ASIC kompatibilis kriptopénzek után kell néznünk, hanem igenis fel kell venni a harcot az internet pöcegödrével és elindulni egy olyan úton, ami talán 5-10-15 év múlva „komoly!?” megtakarítást fog tudni adni. Ezek pedig a kisebb kriptopénzek, esetleg újonnan alakuló kriptopénzek amikre nem kell nagy erőt invesztálni, elég ha összebányásznunk 1.000 egységnyi valamit, aztán jól eltesszük a kódokat egy széfbe és 10 év múlva utánajárunk, hogy a „Hupikék törpikék szupercella coin” kibányászott 1.000 egységéhez létezik -e még pénztárca, és egyáltalán létezik -e maga az egész cucc, és ha igen akkor bármiféle módon ezt le tudjuk -e váltani majd bármiféle értelmezhető kriptopénz-re vagy valós pénzre egyáltalán.

Az idejemúlt ASIC bányászok kb., erre jók, nem is kell folyamatosan üzemeltetni őket, inkább a nagy Bitcoin láz idején kialakított bányász szobánkban vagy helyiségünkben bevethető állapotban tartani őket, majd kutatni a netet az új Coinok után és amint van valami, ami a régi kis ASIC gépünknek kedvez azonnal beindítani és 1.000 egységig meg se állni. Aztán vagy lesz belőle valami vagy sem, ezt majd úgyis az idő fogja megválaszolni nekünk.

Ezért is nem érdemes egy Hardveraprón, Jófogáson, Vaterán vagy eBay-en esetleg bármi más alternatív felületen árusító régi ASIC gépeket eladó embert elárasztani okoskodással, sértegetésekkel, és bármiféle bunkósággal azért, mert ő XY pénzt kér egy olyan gépért, amitől meg szeretne válni. Gyakran látni aprópénzes hirdetéseket is, ahol a havi cigipénzért cserébe kapunk valamilyen ASIC gépet. Igaz, hogy az a gép már biztos bevételt és jómódú megélhetési formát már nem fog tudni biztosítani de 30-50.000 Ft-ért kapni valamit, aminek pár órás vagy pár napos üzemeltetésére elpazarolt villamos áram mellett 5-10-15 év után komoly összegű megtakarításunk is lehet, az egyszerűen felbecsülhetetlenné tehet egy ma semmitérőnek titulált gépet is.

Zárszóként pedig aki ezekután sem érti a mondanivalómat, gondolkodjon el azon, hogy pl., a Bitcoin hány éven keresztül semmit sem ért. Amikor pedig elkezdett „érni” valamit is, te mit tettél volna abban a pillanatban amikor 2009-2010 tájékán az 1-2 hét alatt kibányászott, és a pénztárcádban pihenő 1.000 Bitcoin értéke pl.:

  • (fiktív adat) 2012-ben ért volna 10 USD-t?
    • Eladtad volna?
    • Ha nem akkor fájt volna, ha:
  • (fiktív adat) 2013-ban már csak 1 USD lett volna a komplett 1.000 BTC mennyiséget tároló pénztárcád értéke?
    • Eladtad volna 1 dollárért?
    • Ha nem akkor örülték volna neki, ha:
  • (fiktív adat) 2015-ben már 1.000 USD értéke lett volna az 1.000 BTC pénzednek?
    • Eladtad volna?
    • Ha eladtad 1.000 USD-ért az 1.000 BTC-det akkor fájdalmakat éreztél volna mikor:
  • (valós adat) 2018-ban már az 1.000 BTC érméd már 20 millió USA Dollárt ért volna?
    • Eladtad volna és élveznéd a 20 millió dollárból magadnak biztosított életet?
    • Vagy bíztál volna abban, hogy még feljebb megy és:
  • (valós adat) 2019 év elejére a 20 millió dollárod helyett örültél volna, ha 3 millióért megveszik tőled? Bár így is 3 millió dollár az majd egy milliárd forint, azért nagyon sok évet kell lakatolással tölteni egy gyárban…
    • Eladtad volna?
    • Ha igen akkor fájna, hogy most:
  • (valós adat) 2019 nyarára a tavaly eladott 3 millió dollárnyi Bitcoin érméd most újra közel 11-12 millió dollárt érne?
    • Most eladnád?
    • Vagy nem idegesítenéd magadat semmivel és a 2009-2010-es 2 heti bányászatod eredményét megnéznéd:
  • 1. opció: (fiktív adat) 2024-ben azaz 15 évvel az 1-2 hetes bányászatod után és szembesülnél vele, hogy 1 Bitcoin 200.000 USA Dollárt ér, vagyis a tárcádban 15 éve pihenő 1.000 Bitcoin-od, ebben a pillanatban 200 millió USA dollárt ér (!) vagy:
  • 2. opció: (fiktív adat) 2024-ben azaz a 15 évvel ezelőtti 1-2 hetes bányászatod után jönne a pofon, hogy az 1.000 Bitcoint tartalmazó tárcád értéke 0 USA dollárt ér, mert (valami ok miatt) csak.

Így van, szóval ki tudja mit csinálna adott pillanatban, vagy épp mit nem. Itt mindösszesen annyira van szükség, hogy valaki azt mondja, igen most 1-2 napot/hetet/hónapot ráfordítok és békén hagyom pihenni, nem babrálom, nem hallgatok másokra és nem is foglalkozok semmivel, majd csak akkor amikorra kitűztem magamnak azt, hogy na 15 (20-25-30) év múlva felnyitjuk a tárcát (ha még tudjuk). Ez a jövőbeni befektetési része, ami a leginkább emberbarátibb befektetésnek tűnik. Nincs idegeskedés, nincs para és pár kW elpazarolt áram, se dönti pokolba a világot.

Vagyis jelenleg kb., egy idejemúlt ASIC gépből ennyit tudunk kihozni, de semmiképp sem fogunk megélni, eltérő algoritmusú géppel való Nicehash féle BTC termeléssel ide vagy oda. Se semmi más platform nem fog biztos megélhetést adni egy 2 éve menőnek számító ASIC-al való küzdelemben. Kivéve, ha ingyen kapod az áramot! 😀