Képzeld el: 2009 januárjában bekapcsolod a számítógéped, letöltesz egy programot, és néhány óra múlva a digitális pénztárcádban van 50 Bitcoin. Ma ez több mint 4 millió dollárt érne. Akkoriban? Szó szerint semmit. Ez volt a CPU bányászat aranykora — az egyetlen időszak a Bitcoin történetében, amikor tényleg bárki részt vehetett a játékban egy átlagos laptop processzorával. Aki ezt az ablakot elszalasztotta, az a kriptotörténelem legolcsóbb belépőjegyét hagyta az asztalon.
Satoshi egyedül a sivatagban
Amikor Satoshi Nakamoto 2009. január 3-án létrehozta a Genesis Block-ot, ő volt az egyetlen bányász a hálózaton. Hetekig szinte senki nem csatlakozott. A Bitcoin v0.1 szoftver, amelyet január 9-én tett közzé a SourceForge-on, tartalmazott egy beépített CPU miner-t — vagyis a bányászat nem igényelt semmilyen különleges hardvert vagy szoftvert. Elég volt letölteni a programot, elindítani, és várni (Bitcoin Wiki).
Az első hetek magányos bányászata során Satoshi becslések szerint körülbelül 1,1 millió Bitcoint gyűjtött össze. Ezt a számot Sergio Demian Lerner biztonsági kutató számította ki 2013-ban az úgynevezett „Patoshi pattern” elemzésével — egy jellegzetes bányászati mintázat alapján, amely Satoshi gépeihez köthető (Lerner, 2013). Ez a mennyiség mai áron több mint 90 milliárd dollárt ér, és egyetlen satoshi sem mozdult meg belőle.
De vajon miért nem csatlakozott senki? Az egyszerű válasz: a Bitcoinnak nem volt értéke. Egy ismeretlen fejlesztő ismeretlen szoftvere volt, amelyet egy kriptográfiai levelezőlistán osztottak meg. Ki pazarolná az áramot egy ilyen kísérletre?
Hal Finney — az első másik ember
Hal Finney kriptográfus volt az első, aki meglátta a lehetőséget. 2009. január 11-én — mindössze két nappal a szoftver megjelenése után — letöltötte a Bitcoin klienst és elkezdte futtatni. Másnap, január 12-én Satoshi 10 BTC-t küldött neki — ez volt a történelem első Bitcoin-tranzakciója két személy között (CoinGecko).
Finney híres tweet-je — „Running bitcoin” — 2009. január 11-éről a kriptovilág egyik legikonikusabb pillanata. Ő volt az, aki visszajelzést adott Satoshi-nak a szoftver hibáiról, javítási javaslatokat küldött, és aktívan részt vett a korai fejlesztésben. Tragikus módon Finney 2014-ben ALS-ben elhunyt, de a kriptoközösségben legendaként él tovább.
728×90 vagy responsív
Hogyan működött a CPU bányászat?
A koncepció meglepően egyszerű volt. A Bitcoin protokoll SHA-256 hash algoritmust használ: a bányász gépe ismételten kiszámít egy hash-t a blokk fejlécéből, egy „nonce” értéket változtatva, amíg az eredmény nem felel meg a hálózat aktuális nehézségi szintjének (difficulty). Aki először talál érvényes hash-t, az kapja a blokkjutalmat — kezdetben 50 BTC-t.
2009 elején a difficulty értéke 1 volt — a lehető legalacsonyabb szint. Ez azt jelentette, hogy egy átlagos asztali számítógép CPU-ja (például egy Intel Core 2 Duo) nagyjából 2-4 MH/s (megahash per másodperc) sebességgel képes volt versenyezni, és reális esélye volt blokkot találni. Összehasonlításképpen: ma a hálózat hashrate-je meghaladja a 600 EH/s-t — ez körülbelül 300 billió-szoros különbség (Blockchain.com).
A nehézség-igazítás: Satoshi géniusza
A Bitcoin egyik legzseniálisabb technikai megoldása a difficulty adjustment — a nehézség-igazítás. Minden 2016 blokkonként (nagyjából kéthetente) a protokoll automatikusan újrakalibrálja a bányászat nehézségét úgy, hogy átlagosan 10 percenként szülessen egy új blokk.
Ha több bányász csatlakozik és nő a hashrate, a nehézség emelkedik. Ha bányászok leállnak, csökken. Ez az önszabályozó mechanizmus biztosítja, hogy a Bitcoin kibocsátás kiszámítható ütemben halad — függetlenül attól, hogy egy ember bányászik vagy egymillió (Satoshi Nakamoto, Bitcoin Whitepaper).
2009 első hónapjaiban a nehézség végig 1-es szinten maradt, mert alig volt bányász. Az első nehézség-emelkedésre csak 2009 végén, a bányász közösség lassú növekedésével került sor.
A BitcoinTalk fórum és a közösség születése
A fórumon alig néhány tucat aktív felhasználó volt — programozók, kriptográfusok és libertárius gondolkodók, akiket nem a profit, hanem az ideológia vonzott. Az első „Bitcoin ára” informális csereberékből alakult ki: valaki energiaköltséget számolt, valaki más árut cserélt BTC-re. A Bitcoin még messze volt attól, hogy „pénz” legyen — inkább egy kísérlet, amelyben bíztak a beavatottak.
A CPU korszak vége
2010 közepére a helyzet gyökeresen megváltozott. Ahogy egyre többen csatlakoztak a hálózathoz, a CPU bányászat egyre kevésbé volt kifizetődő. A difficulty emelkedett, és aki csak egy laptoppal próbálkozott, egyre ritkábban talált blokkot.
A végső csapást Laszlo Hanyecz mérte a CPU korszakra, amikor 2010 májusában bemutatta az első GPU-alapú bányász szoftvert. A videokártyák párhuzamos feldolgozási képessége 10-100-szoros teljesítménynövekedést hozott, és egyetlen éjszaka alatt elavulttá tette a processzoros bányászatot (Hashrate Index).
A CPU bányászat korszaka alig másfél évig tartott, de ez volt a Bitcoin legdemokratikusabb időszaka: semmilyen speciális eszköz, semmilyen befektetés nem kellett. Csak egy számítógép, egy internetkapcsolat és egy kis kíváncsiság. Aki akkor ott volt, az a pénzügyi történelem részvevője lett — még ha akkor ezt senki nem is tudta.
> De mi történt, amikor a videokártyák átvették a hatalmat? A következő cikkünkben elmeséljük a GPU forradalom történetét — és a világ leghíresebb pizzarendelését.